|
|
|
2024-03-18 07:31:04, hétfő
|
| |
| |
Hogyan éljünk boldogan, amíg meg nem halunk?
Textus: Lk 6,20-26
"És boldogan éltek, amíg meg nem haltak." Mindannyian szeretjük a boldog véget érő történeteket. Felolvassuk őket gyermekeinknek és unokáinknak. Felnőttként azonban tudjuk, hogy az ilyen történetek nem igazak. A boldogan éltek, míg meg nem haltak csak a képzelet birodalmában történik.
Vagy mégsem? Jézus talán legismertebb tanításában, a "Boldogmondásokban" bemutatja azokat a tulajdonságokat, amelyek a boldog vagy áldott élet jellemzői. Lukács beszámolója szerint Jézus négyszer mond áldást azokra az emberekre, akik e négy tulajdonsággal rendelkeznek, és négyszer mond jajt azokra az emberekre, akik az ellenkező tulajdonságokkal rendelkeznek. Áldottnak lenni azt jelenti, hogy belső öröm és boldogság van benned, mert Isten kegyelme van rajtad. A jaj azt jelenti, hogy szomorúság és fájdalom éri az embert, mert Isten ellene van. Jézus tehát megmutatja nekünk, hogy hogyan lehetünk rendkívül boldogok vagy rendkívül nyomorultak.
Hallva ezt, talán elgondolkodunk azon, hogy miért választja bárki is azt, hogy rendkívül nyomorúságos legyen, különösen akkor, amikor a legnagyobb boldogságot kínálják fel neki. De a dolgok nem ilyen egyszerűek, mert a Jézus által felkínált boldogság gyakran rövid távú megpróbáltatásokkal és fájdalommal, de végső és örökkévaló örömmel jár, míg a világ rövid távú kielégülést, örömöt kínál, de nem veszi figyelembe az örökkévaló távlatot. Ahogy Leon Morris megjegyzi: "Jézus azt ígérte követőinek, hogy abszolút boldogok lesznek; de azt is, hogy soha nem fognak baj nélkül lenni ebben az életben" (Lukács [IVP/Eerdmans, 127. o.). A bűnös emberi szív vaksága és a bűn megtévesztése miatt a világban sokan olyan módon hajszolják a boldogságot, ami látszólag sikerrel jár. Jézus azonban bátran állítja, hogy azok, akik a világ útjait követik, végül üresen maradnak. Egyértelműen meghúzza a határt, és felszólít bennünket, hogy álljunk az Ő oldalára. Ahogy William Barclay fogalmaz: "A boldogságmondások kihívása a következő: "A világ módján, vagy Krisztus módján akarsz-e boldog lenni?"". (The Daily Study Bible, Luke [Westminster], 77. o.).
Mielőtt megvizsgálnánk Jézus tanításának ezt az első szakaszát, néhány dolgot meg kell említenünk. A legnyilvánvalóbb kérdés az, hogy ez a Lukács 6-ban található prédikáció azonos-e a Máté 5-7-ben feljegyzett hegyi beszéddel. A helyzet az, hogy ezt nem tudhatjuk biztosan. A kérdésnek mindkét oldalán vannak komoly magyarázók. Lukács változata sokkal rövidebb, mint a Mátéé (30 vers a 107 verssel szemben), és az egymást átfedő részek között is vannak különbségek. Mindkét változat nyilvánvalóan Jézus hosszabb üzeneteinek összefoglalása. Mindkettő a boldogságok sorával kezdődik és a két ház építéséről szóló példázattal végződik, bár sok részletben eltérések vannak.
A legnyilvánvalóbb különbség az, hogy a Máté 5:1 arról számol be, hogy Jézus felment egy hegyre, hogy elmondja ezt a prédikációt, míg a Lukács 6:17 szerint egy sík helyre ment le. Azok, akik szeretnek ellentmondásokat keresni a Bibliában, gyorsan lecsapnak erre mint példára. De még ha a két beszámoló ugyanaz a prédikáció is ugyanazon az alkalmon, akkor sem kell, hogy ellentmondásos legyen. Jézus egyedül ment fel a hegyre imádkozni. Lement, hogy találkozzon a tanítványaival és a sokasággal. Könnyen lehet, hogy a hegyen volt egy olyan sík terület, amely elég nagy volt ahhoz, hogy a sokaság összegyűlhessen rajta. Lukács szemszögéből nézve Jézus leereszkedett erre a sík helyre. Máté szemszögéből nézve Jézus felment a hegyre, hogy tanítson. Csak attól függ, hogyan nézzük az eseményt.
A prédikáció tehát lehet ugyanaz a prédikáció ugyanazon a helyszínen, csak a beszámolóban van eltérés. Vagy lehet, hogy Jézus ugyanazt az anyagot tanította, enyhe eltérésekkel, több alkalommal is, ahogyan szinte minden prédikátor teszi. Nem tudhatjuk biztosan, de egyik nézet sem kever bennünket ellentmondásokba. Hajlok arra a nézetre, hogy mindkét prédikáció ugyanaz, bár más-más nézőpontból közölték.
A Lukácsnál olvasható prédikáció három részre tagolódik: a 6:20-26-ban Jézus éles határvonalat húz a követői és mások között, és az előbbiekre áldást, az utóbbiakra pedig jajt (bajt) mond; a 6:27-38-ban Jézus megfogalmazza az országa elsődleges erkölcsi alapelvét, a szeretet gyakorlását; a 6:39-49-ben pedig hangsúlyozza a tanításának való engedelmesség fontosságát. A prédikációt elsősorban a tanítványainak címzi (6:20), de nyilvánvalóan a kívülállókhoz is szól. Az áldások célja, hogy bátorítsák és megerősítsék Jézus követőit a növekvő és elkerülhetetlen ellenállással és üldöztetéssel szemben, de arra is szolgálnak, hogy a jövőbeli fordulat lenyűgöző ígéretével bevonzzák a kívülállókat. A csapások figyelmeztetik a hívőket az elkerülendő veszélyekre, de a hitetleneket is szembesítik a jelenlegi viselkedésük jövőbeli következményeivel. Az egész prédikáció megmutatja Jézus tanítványainak (azaz minden keresztyénnek), hogyan kell élnünk. De megmutatja a hitetleneknek és a képmutatóknak is, hogy bűnbánatra van szükségük, mert viselkedésük és Jézus tanítása között hatalmas szakadék tátong.
Ezzel a rövid áttekintéssel összpontosítsunk a 6:20-26-ra, ahol Jézus az áldások és a jajok (csapások, nyomorúságok) ellentétét mutatja be az emberek négy csoportjára vonatkozóan. Mivel kifejezetten a tanítványaihoz szól, azt kell látnunk, hogy az elsődleges célja az, hogy bátorítást és útmutatást adjon a hívőknek. Isten meg fogja áldani őket, bár a világ gyűlöli őket. De vigyázniuk kell a világgal és annak zavaros értékrendjével szemben. De van egy másodlagos alkalmazás is azok számára, akiket a világ foglyul ejtett. Jézus figyelmezteti őket a közelgő fordulatra, amikor üresen maradnak, ha nem térnek meg. Jézus azt tanítja:
Ahhoz, hogy boldogan élj, amíg meg nem halsz, ahhoz, élj határozottan Isten országáért, és utasítsd el a világ értékrendjét.
A boldogság témája hangsúlyos az áldások és csapások sorozatában. A határozott élet gondolata abban a világos határvonalban jelenik meg, amelyet Jézus húz a két út, Isten országa és a világ értékrendje között. A boldogan élni, amíg meg nem halunk szempontját hangsúlyozza az áldások és a nyomorúságok jövőre összpontosító jellege.
1.Ahhoz, hogy boldogan élj, amíg meg nem halsz, ahhoz, látnod kell, hogy kétféle (és csakis kétféle) életmód létezik, és el kell kötelezned magad arra, hogy Krisztus uralma alatt élj.
Jézus világos vonalat húz két embercsoport között, így vagy az egyik, vagy a másik csoporttal kell azonosulnod. Nem lehet a vonal mentén haladni. Az egyik oldalon vannak azok, akik szegények, akik most éheznek, akik most sírnak, és akiket az emberek megvetnek, mert azonosulnak Jézussal. Ezek az emberek áldottak mind a jelen, de főleg a jövő jutalma miatt. A másik oldalon vannak azok, akik gazdagok, akik most jóllaknak, akik most nevetnek, és akiket az emberek megdicsérnek. Ezek a nyomorúság, a jaj alatt vannak, amiatt, ami rájuk vár.
Rögtön néhány értelmezési problémával szembesülünk. Vajon Jézus anyagi értelemben magasztalja a szegénységet, vagy pedig lelkileg kell értenünk, összhangban a Máté által említett "lélekben szegényekkel"? Jézus az éhezést ajánlja az egészséges táplálkozás helyett? A sírást és a szomorúságot népszerűsíti a nevetés és az öröm helyett? Van valami erény abban, ha az emberek gyűlölnek? Hogyan kell értenünk Jézus szavait?
Először is, tévednénk, ha úgy értelmeznénk ezeket a szavakat, hogy azok általánosságban az anyagilag szegényekre, a fizikailag éhezőkre, az érzelmileg gyászolókra és az embertársaik által gyűlöltekre vonatkoznak. Az Ószövetség könyörületre buzdít az arra érdemes szegények iránt, de nevetségessé teszi azokat, akik azért szegények, mert lusták vagy ostobák. Ágoston rámutatott, hogy a szegény Lázár a gazdag Ábrahám keblére hajtotta a fejét. Később Lukács az evangéliumában pozitívan tesz említést néhány gazdag asszonyról, akik segítettek Jézus és az apostolok támogatásában (8:1-3). Jézus pedig a gazdag vámszedőt, Zákeust befogadja az országába (19:1-10).
Jézus tehát nem ad általános helyeslést mindenkinek, aki anyagilag szegény, és nem is ítél el mindenkit, aki anyagilag gazdag. Ugyanez mondható el a többi csoportról is. Isten kegyelmesen ad nekünk élelmet, hogy kielégítse szükségleteinket, és az éhezésben nincs eredendő erény. A Biblia azt parancsolja Isten népének, hogy örömmel és dicsérettel teljen meg, és Jézus itt nem mond ellent ennek. Isten szolgái közül sokan vannak, akiket a Biblia dicsér és jó véleménnyel van róluk. Tehát semmi eredendően rossz nincs ezekben a kategóriákban mint olyanokban. Tévednénk, ha úgy értelmeznénk Jézust, hogy azt tanítja, hogy pusztán azáltal, hogy valaki ezekbe a kategóriákba tartozik, valahogyan áldott vagy az eljövendő nyomorúságok alatt áll.
Hogyan kell tehát értelmeznünk Jézus szavait? Az egyik legfontosabb, hogy ne feledjük, Jézus a tanítványaihoz beszél. Lukács már kétszer említette, hogy ezek az emberek mindent elhagytak, hogy Jézust kövessék (5:11, 28). A második kulcs az, hogy ezek az emberek "az Emberfiáért" szenvednek (6:22). Jézus a velük való rossz bánásmódot a prófétákéhoz hasonlítja az ószövetségi időkben (6:23). Jézus tehát olyan istenfélő emberekről beszél, akik lemondtak arról a lehetőségről, hogy a világban előbbre jussanak, hogy Őt kövessék. Más szóval, Jézus kategóriáinak határozott lelki háttere van.
Ezt a lelki irányultságot Lukács korábbi szóhasználata is alátámasztja. Mária az énekében (1:46-55) Istent dicsőíti, aki "az éhezőket jóllakatta, a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el" (1:53). Jézus az Ézsaiás 61:1-re hivatkozott, amikor a názáreti zsinagógában arról prédikált, hogy a Lélek felkente őt, "hogy hirdesse az evangéliumot a szegényeknek" (4:18). Ezek a kifejezések, "szegények, éhezők és sírók", nem kizárólag lelki jellegűek, mivel azok, akik nélkülözik az élet alapvető dolgait, gyakran sokkal inkább tudatában vannak lelki szükségüknek Isten előtt. Akik e világ javaival gazdagok, gyakran nem érzik, hogy kétségbeejtően szükségük van Istenre. De a fogalmak elsősorban lelki jellegűek, mivel Jézus nem azért jött, hogy felajánlja magát a keresztfán, hogy megszabadítsa az embereket a fizikai szegénységtől, az éhségtől és a bánattól. Azért jött, hogy megszabadítsa a bűnösöket a lelki szegénységtől, a lelki éhségtől és a bűn miatti bánattól.
Az egyik író elmagyarázza:
,,Az éhezők olyan emberek, akik mind külsőleg, mind belsőleg fájdalmas hiányt szenvednek azokban a dolgokban, amelyek nélkülözhetetlenek az Isten szándéka szerinti élethez, és akik, mivel nem tudnak segíteni magukon, Istenhez fordulnak az Ő ígérete alapján. Ezek az emberek, és csakis ők találják meg Isten segítségét Jézusban. Ők nem egy létező társadalmi vagy vallási csoport..... Ők hívők, akik saját tehetetlenségük miatt keresik Jézus segítségét."
Leon Morris tovább magyarázza:
,,Nem áldja meg a szegénységet önmagában: az ugyanolyan könnyen lehet átok, mint áldás. Jézus a tanítványairól beszél. Ők szegények, és tudják, hogy nélkülözik a forrásokat. Istenre támaszkodnak, és rá kell támaszkodniuk, mert nincs semmi sajátjuk, amire támaszkodhatnának..... E világ gazdagjai gyakran önmagukra támaszkodnak. Nem így a szegények."
Amikor tehát Jézus azt mondja: "Boldogok vagytok, ti szegények", akkor azokra utal, akik felismerték, hogy az élet legnagyobb szükséglete lelki, nem pedig anyagi. Ahelyett, hogy a világ javainak felhalmozására törekednének, ezek az emberek felismerik és elismerik lelki szegénységüket Isten előtt, és hozzá fordulnak, gyakran a világi sikerek árán. Amikor Jézus azt mondja: "Jaj nektek, ti gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat", akkor azokra utal, akik úgy élnek, mintha csak ez a világ lenne. Ők nem gazdagok Isten szerint azáltal, hogy kincseket gyűjtenek a mennyben (Lukács 12:21). Önző örömökért és kényelemért élnek, és önmagukra támaszkodnak, hogy ezeket a dolgokat megszerezzék. Az örökkévalóság fényében ez egy ostoba életmód.
Amikor Jézus megáldja az éhezőket, és jajt hirdet a jóllakottaknak, akkor elsősorban nem fizikai értelemben beszél. A lényeg a lelki. Azok, akik fizikailag éheznek, akkor lesznek igazán áldottak, ha szükségükben Istenhez fordulnak, és megtanulják, hogy minden szükségükben Őreá, mint gondoskodó Atyjukra támaszkodjanak. Azok, akik fizikailag jóllakottak, valóban sajnálatra méltóak, ha figyelmen kívül hagyják lelki éhségüket és szükségüket Isten iránt, aki mind fizikailag, mind lelkileg eltart bennünket.
Amikor Jézus megáldja azokat, akik most sírnak, akkor az Ő követőire utal, akik ebben a gonosz világban szenvednek a Vele való azonosulásuk miatt. Ők nevetnek majd utoljára, mert Isten az Ő pazar lakomaasztalához fogadja őket. Akik most nevetnek, olyanok, mint a gazdag ember Jézus példázatában, aki azt mondja magának: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?" (Lukács 12:19, 20).
Az egyik ok, amiért Jézus ilyen széles, fekete-fehér vonalakat húz, szürke szín nélkül az, hogy meghúzza a határt, és rávegyen bennünket, hogy vizsgáljuk meg magunkat. Melyik oldalon állsz? Azonnal azt akarom mondani: "Uram, mit szólsz ahhoz, ha valaki se nem szegény, se nem gazdag? Én csak amolyan középosztálybeli vagyok! Mit szólnál ahhoz, ha valaki nem éhezik, de nem is vagyok falánk? Nem járok sírva, de nem is vagyok komédiás. Az emberek nem dobálnak záptojással, de nem is vagyok Mr. Népszerű. Nincs hely egy magamfajta fickónak a középen?" Jézus így válaszol: "Nincs, te vagy határozottan mellettem vagy határozottan ellenem vagy. Nincs középút." Arra kényszerít minket, hogy felálljunk a kerítésről és döntsünk: Ezért az életért és annak átmeneti örömeiért élünk-e, vagy Jézusért és az Ő örökkévaló országáért?
Az ország, amelyről Jézus beszél, egyszerre jelenbeli valóság és jövőbeli ígéret. A szegényeknek, akik követik Őt, Jézus azt mondja: "Tiétek az Isten országa". Ők jelenleg birtokolják azt. Ebben az értelemben az ország azt jelenti, hogy határozottan Jézus uralma alatt élnek, engedelmeskednek a parancsainak, azzal a céllal élnek, hogy neki kedveskedjenek. De az ország egy jövőbeli ígéret is, amennyiben Jézus világosan tanította, hogy Ő visszatér, hogy Dávid trónján uralkodjon, és vasrúddal uralkodjon a nemzeteken. Ebben az értelemben Jézus követői mindnyájan szomorkodnak a világ fejedelme alatt jelenleg uralkodó sötétség miatt, és vágyakozunk a hamarosan eljövendő nap után, amikor az Ő ígérete szerint új ég és új föld lesz, amelyben az igazságosság lakozik (2Pét 3:13).
Ha tehát boldogan akarsz élni, akkor be kell látnod, hogy csak kétféleképpen lehet élni. Élhetsz e világ dolgaiért és örömeiért, amelyeknek az a rendeltetése, hogy elpusztuljanak. Vagy alávetheted magad Jézus Krisztusnak, és élhetsz az Ő jelenvaló és eljövendő országáért. Jézus minden követője, nem csak a rendkívül elkötelezettek, a második táborba tartozik. Nincs középút, nincs olyan keresztyén, hogy egyik lábával a világban, a másikkal pedig Jézus országában áll. Le kell szállnod a kerítésről, és kijelentened, hogy Jézus oldalán állsz.
2.Ahhoz, hogy boldogan élj, amíg meg nem halsz, az életet az örökkévalóság fényében kell szemléld.
Jézus tanítása itt egy örökkévaló szemléletet feltételez és követel meg. E nélkül az Ő szavai értelmetlenek. Miért legyünk szegények, éhesek, szomorúak és gyűlöltek ebben az életben, ha csak ennyi van? A Biblia teljesen egyértelmű, hogy a hívő reménye az, hogy Istennel lesz együtt az örökkévalóságban, és nem az, hogy csak ebben a rövid földi életben van együtt Vele (lásd 1Kor 15:19, 32; Zsid 11:13-16, 35-40). Ahogy Charles Simeon fogalmazott: "Egyedül az boldog, aki örökké boldog" (Expository Outlines on the Whole Bible [Zondervan], 12:345).
Jézus itt bátran állítja, hogy az örökkévalóságban lesz néhány megdöbbentő fordulat. Ezt gyakran tanította a következő aforizmával: "Az utolsó lesz az első, és az első az utolsó" (lásd Mt 19:30; 20:16; Lk 13:30). A világ, a test és az ördög megtéveszt bennünket azzal, hogy azonnali kielégülést kínál nekünk a bűn örömei által. Végignézünk más bűnösökön, akik látszólag jól érzik magukat az életben, és tévesen arra következtetünk, hogy mi kimaradunk valamiből. A zsoltáros is így járt, amikor a gonoszok könnyű életét nézte, és arra a következtetésre jutott, hogy hiába fordult a bűntől Istenhez. Mi hozta vissza a zsoltáros figyelmét a helyes útra? ,,Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz. Bizony, sikamlós talajra állítottad és pusztulásba döntöd őket! (Zsoltár 73:16-18).
D. L. Moody megjegyezte: "Ez az élet az összes mennyország, ami a világi embernek van, és az összes pokol, amit a szent valaha is lát". A hívő tudja, hogy van Isten, aki meg fogja ítélni a világot, ezért zarándokszemléletet vesz fel. Napjainkban kétségbeejtően szükségünk van arra, hogy visszanyerjük ezt az örökkévaló szemléletet. Jézus követői az eljövendő életre összpontosítanak, nem pedig e jelen világ múló örömeire. Ez az egyetlen út az igazi boldogsághoz.
3.Ahhoz, hogy boldogan élj, amíg meg nem halsz, ahhoz, el kell fogadnod Isten értékrendjét, miközben elutasítod a világ értékrendjét.
Leon Morris (126. o.) megjegyzi: " Ezek a boldogmondások a következő nyomorúságokkal együtt a világ értékrendjét teszik gúny tárgyává. Magasztalják azt, amit a világ megvet, és elutasítják azt, amit a világ csodál". Jézus egyértelműen azt mondja, hogy követőinek értékrendje gyökeresen különbözik a világ értékrendjétől. Világos határvonalnak kell lennie a hívő és a világ embere között a tekintetben, hogy hogyan gondolkodunk, mit teszünk, mire törekszünk, és hogyan használjuk a pénzt.
Mégis, sajnos, túlságosan gyakran nincs észrevehető különbség a magukat keresztyénnek vallók és világi szomszédaik között, kivéve, hogy a keresztyének járnak istentiszteletre. A világi ember a személyes békéért és a növekvő jólétért él; a keresztyén is így van ezzel. A világi ember az örömöt az erkölcstelen, istentelen tévéműsorok és videók nézésével keresi; a keresztyén is ezt teszi. A világi ember a saját kényelmének és élvezetének növelésére költi a pénzét; a keresztyén is ezt teszi, kivéve azt a kevés százalékos átlagot, amit ad az egyháznak. A világi ember azt hiszi, hogy minden jó ember, aki a tőle telhető legjobbat teszi, a mennybe jut; megdöbbentő módon a magukat keresztyénnek vallók nagy része is így gondolja. A A keresztyéneknek biblikusan kell gondolkodniuk.
4.Ahhoz, hogy boldogan élj, amíg meg nem halsz, ahhoz, Istentől való függésben kell élned.
Ezek a szegény, éhező, szomorú és elutasított emberek, akikre Jézus utal, elhagyták a világ támogatási rendszerét, és teljesen Istenre bízták magukat a mindennapi kenyerükért, személyes és érzelmi szükségleteikért, valamint örökkévaló jólétükért. A világ gazdag, jól táplált, boldog, elismert emberei önmagukban és a saját teljesítményükben bíznak. De ahogy Darrell Bock írja: "Az Istentől való függetlenségre törekvő magatartás a pusztulás útja" (Lukács [Baker], 1:582). Jézus követője teljesen Őbenne bízik a megélhetés, az öröm, az elismerés és az üdvösség tekintetében. Azért élünk, hogy egy napon ezt halljuk tőle: "Jól cselekedtél, jó és hű szolga, ... menj be a te urad örömébe" (Mt 25:21).
Következtetés
"Akarod-e Isten áldását az életedben?". Természetesen mindannyian ösztönösen azt akarjuk válaszolni, hogy "Igen, persze, hogy akarom!". De mielőtt ilyen gyorsan válaszolnál, állj meg és gondolkodj el rajta. Az, hogy hogyan válaszolsz erre a kérdésre, nagyban meghatározza azt, ahogyan élsz. Az Isten áldásáért élő ember tudatosan dönt úgy, hogy elutasítja a világ értékrendjét, és a Király Jézus uralma alatt él. Hátat fordítva ennek a mulandó világnak és örömeinek, az örökkévalóság fényében él. Elengedve az önelégültséget és az önbizalmat, Jézusra bízza magát mind az Isten ítéletétől való megmenekülés, mind az ebben az életben való megélhetés érdekében. Kérdezd meg tehát magadtól: "Akarom-e Isten áldását az életemre?". Ez az egyetlen módja annak, hogy boldogan élj, amíg meg nem halsz. Jézus megmondja, hogyan kaphatod meg: Élj határozottan Isten országáért, és utasítsd el a világ értékrendjét. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: tulajdonságokkal, lakomaasztalához, örökkévalóságban, legnyilvánvalóbb, középosztálybeli, engedelmeskednek, ellentmondásokba, istentiszteletre, összpontosítsunk, szükségleteinket, ellentmondásokat, szükségleteikért, összpontosítanak, elkerülhetetlen, következtetésre, tulajdonságokat, nyomorúságokkal, általánosságban, összegyűlhessen, keresztyéneknek, tehetetlenségük, elgondolkodunk, tanítványainak, jóllakottaknak, értékrendjével, figyelmeztetik, kétségbeejtően, elgondolkoztam, önelégültséget, összefoglalása, következtetünk, megvizsgálnánk, kedveskedjenek, felhalmozására, evangéliumában, elkötelezettek, boldog véget, ilyen történetek, boldogan éltek, képzelet birodalmában, boldog vagy, ellenkező tulajdonságokkal, legnagyobb boldogságot, világ rövid, örökkévaló távlatot, bűnös emberi, világban sokan, világ útjait, boldogságmondások kihívása, világ módján, első szakaszát, legnyilvánvalóbb kérdés, Ahogy Leon Morris, Ahogy William Barclay, Daily Study Bible, Vajon Jézus, Később Lukács, Leon Morris, Amikor Jézus, Jézus Krisztusnak, Ahogy Charles Simeon, Expository Outlines, Whole Bible, Darrell Bock, Akarod-e Isten, Király Jézus, Akarom-e Isten,
|
|
|
|
|
|
| boldog véget, ilyen történetek, boldogan éltek, képzelet birodalmában, boldog vagy, ellenkező tulajdonságokkal, legnagyobb boldogságot, világ rövid, örökkévaló távlatot, bűnös emberi, világban sokan, világ útjait, boldogságmondások kihívása, világ módján, első szakaszát, legnyilvánvalóbb kérdés, kérdésnek mindkét, egymást átfedő, boldogságok sorával, legnyilvánvalóbb különbség, hegyre imádkozni, hegyen volt, sokaság összegyűlhessen, prédikáció tehát, prédikáció ugyanazon, anyagot tanította, előbbiekre áldást, utóbbiakra pedig, országa elsődleges, szeretet gyakorlását, tanításának való, prédikációt elsősorban, tanítványainak címzi, áldások célja, jövőbeli fordulat, csapások figyelmeztetik, elkerülendő veszélyekre, jelenlegi viselkedésük, egész prédikáció, rövid áttekintéssel, emberek négy, tanítványaihoz szól, elsődleges célja, világ gyűlöli, másodlagos alkalmazás, világ foglyul, közelgő fordulatra, világ értékrendjét, boldogság témája, határozott élet, világos határvonalban, világ értékrendje, boldogan élni, nyomorúságok jövőre, másik csoporttal, vonal mentén, egyik oldalon, emberek megvetnek, emberek áldottak, jövő jutalma, másik oldalon, emberek megdicsérnek, éhezést ajánlja, egészséges táplálkozás, szomorúságot népszerűsíti, öröm helyett, emberek gyűlölnek, anyagilag szegényekre, fizikailag éhezőkre, érzelmileg gyászolókra, embertársaik által, arra érdemes, szegény Lázár, gazdag Ábrahám, evangéliumában pozitívan, apostolok támogatásában, gazdag vámszedőt, többi csoportról, éhezésben nincs, kategóriákban mint, kategóriákba tartozik, eljövendő nyomorúságok, egyik legfontosabb, tanítványaihoz beszél, emberek mindent, második kulcs, velük való, prófétákéhoz hasonlítja, ószövetségi időkben, világban előbbre, lelki irányultságot, éhezőket jóllakatta, gazdagokat pedig, názáreti zsinagógában, élet alapvető, fogalmak elsősorban, fizikai szegénységtől, lelki szegénységtől, lelki éhségtől, éhezők olyan, létező társadalmi, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4047
- e Hét: 37823
- e Hónap: 67135
- e Év: 254937
|
|
|
Offline
